A Kolumbusz előtti Amerika kulturális teljesítményének csúcsai találhatók Mexikóban. De a hódítók civilizációja is nagyszerű alkotásokra volt képes. A mai Mexikó kultúrája mindkettő örököse. Ezt a sajátos örökséget becsüli nagyra az UNESCO a világörökséggé nyilvánított építmények nagy számával. Palenque prehispán városa és Nemzeti Parkja Mexikóváros történelmi központja és Xochimilco Teotihuacán prehispán városa Oaxaca történelmi központja és Monte Alban régészeti lelőhelyei Puebla történelmi központja Guanajuato történelmi városa és a szomszédos bányaterület Chichén Itzá prehispán városa Morelia történelmi központja El Tajín prehispán város Zacatecas történelmi központja A Sierra de San Francisco sziklarajzai Korai 16. századi kolostorok a Popocatépetl lejtőin Uxmal prehispán városa A Querétaro körzet történelmi műemlékei Hospicio Cabañas, Guadalajara Paquimé régészeti lelőhelyei, Casas Grandes Tlacotalpan történelmi műemlékegyüttese A Xochicalco körzet régészeti műemlékei Campeche erődített történelmi városa Calakmul ősi maja városa, Campeche Sierra Gorda / Querétaro ferences rendi missziói Luis Barragán ház és műterem Agave tájegység és Tequila régi ipari építményei Az Universidad Nacional Autónoma de México egyetemvárosának központja San Miguel El Grande városa és Atotonilcoi Názáreti Jézus-szentély

Jelentős iparág: vasérc, ólomérc, cinkérc, arany, ezüst, higany, kén és nemesfém bányászata, továbbá kőolaj- és földgázkitermelés (2003-ban Mexikó a világon 4. volt kőolajkitermelésben). Az ország gazdasági életét a szénhidrogén-kitermelésre alapozzák. Élelmiszeripara is jelentős. Gépiparából kiemelkedik az autógyártás (például a német Volkswagen). Az utóbbi évtizedekben felgyorsult az iparosodás. Rohamosan fejlődik a mezőgazdasági termények feldolgozása, az acélgyártás és a kőolajvegyipar. Északon sok a textilgyár és acélüzem. de az iparvállalatok 50%-a a főváros körzetében található. A leggyorsabb ütemben a mexikói turizmus fejlődik. A trópusi éghajlat, a színpompás növényzet és a maja civilizáció emlékei a turisták tömegeit vonzzák az országba és ezen belül a Yucatán-félszigetre is.

Porfirio Díaz antidemokratikus uralma ellen 1910-ben, újraválasztása után tört ki a forradalom. A forradalmárok ugyan legyőzték a szövetségi hadsereget, de a belső egység hiánya miatt az országban zavaros viszonyok uralkodtak 1920-ig, mígnem létrejött a szocialista színezetű PRI (Intézményes Forradalmi Párt). A forradalom bukása után a PRI vette át a hatalmat 70 évre. L. Cárdenas elnöksége idején (1934–1940) földremformot és államosításokat hajtottak végre. 1994. január 1-jén Chiapas államban zapatista felkelés tört ki a NAFTA ellen. A hadműveletek két hét harc után társadalmi nyomásra leálltak, azóta az EZLN (A Nemzeti Felszabadulás Zapatista Hadserege) által ellenőrzött területek autonóm önkormányzatot, oktatást és egészségügyi rendszert kaptak. A zapatista felkelés a Tequila-válság okainak egyike, de annak mégsem meghatározó oka. A 2000. júliusi választáson a jobboldai PAN nyert. A 2006-os választáson ismét a PAN nyert. A PRI tovább gyengült; már csak a harmadik legnagyobb frakciót tudhatja magáénak, mert a második helyre a PRD (Partido Revolucionario Democratical) futott be. Az új elnök a PAN színeiben indult Felipe Calderón lett.

Közel 3000 éven át Mexikó területén fejlett kultúrák alakultak ki, így az olmék, a maja és az azték civilizációi. Az Olmék Birodalom az i. e. 13. századtól, a Maja Birodalom a 4. századtól a 10. századig, míg az Azték Birodalom a 12. századtól 1521-ig állt fenn. Hernán Cortés spanyol területhódító és kalandor hajói 1519. április 22-én vetettek horgonyt Veracruznál. Bár 1520. június 30-án az aztékok tönkreverték a spanyolokat az úgynevezett Szomorú Éjszakán (Noche Triste), 1521-ben ismét sikerült legyőzniük az aztékokat, és elfoglalták fővárosukat, Tenochtitlant. A mai Mexikó Új-Spanyolország néven 300 évre spanyol gyarmattá vált. 1810. szeptember 16-án Miguel Hidalgo y Costilla megindította a Spanyolország elleni függetlenségi harcot egy Dolores nevű kisvárosban. 1811-ben a spanyolok kivégezték Hidalgót, de José María Morelos folytatta a harcot. Morelost 1815-ben végezték ki. A mexikói függetlenségi háború 1821-ben hozta meg eredményét, amikor Spanyolország kénytelen volt Mexikó függetlenségét elismerni. 1822-ben jött lére Agustín de Iturbide császársága, amely csupán hét hónapig állt fenn. A közép-amerikai országok 1823-ban elszakadtak Mexikótól. Az 1824-as évi alkotmány szerint Mexikó szövetségi köztársaság lett. A rabszolgaságot 1829-ben törölték el. Antonio López de Santa Anna tábornok először 1833-ban lett elnök. Ellentmondásos uralma alatt 1836-ban felfüggesztették az alkotmányt. 1846 és 1848 között háború folyt Mexikó és az Amerikai Egyesült Államok között, amelynek végeredményeként Arizona, Új-Mexikó és Kalifornia északi része az USA-hoz került. 1848. május 19-én Mexikó ratifikálta a Guadalupe Hidalgó-i békét. Elveszítette területének harmadát: Texas és Kalifornia, továbbá Arizona és Új-Mexikó területének nagy része az Amerikai Egyesült Államok területe lett. Bénito Juárez, a szapoték indián származású, liberális elnök és jogász (1857-72) 1855-ben megújította a mexikói törvényeket. Ez az időszak a liberális reformok kora, spanyolul La Reforma. Az 1860-as években az ország ismét katonai megszállás alá került. A III. Napóleon által küldött francia csapatok segítették a mexikói császári trónra Ferdinánd Miksa osztrák főherceget. Miksa császárt a katolikus klérus és konzervatív mexikóiak támogatták. Ez a második mexikói császárság csak néhány évig állt fenn. A köztársaság elűzött elnöke, Benito Juárez, 1867-ben helyreállította a köztársaságot. Ezután következett az ún. Porfiriato, amelynek névadója, Porfirio Díaz 1877 és 1911 között volt Mexikó elnöke (megszakítással). A korszak viszonylagos nyugalma és fejlődése (például vasútépítés) végső fokon a jövedelmi különbségek fokozódásával járt. Díaz erőteljesen korlátozta a szabadságjogokat, főleg a sajtót ellenőrizte.

A Ráktérítő ténylegesen kettéosztja az országot egy mérsékelt és egy trópusi éghajlatú övre. A Ráktérítőtől északra a téli hónapokban érezhetően hidegebb van, délre a hőmérséklet egész évben állandó, csak a tengerszint feletti magassággal változik. A Ráktérítőtől délre fekvő, 1000 méternél alacsonyabb területeken az évi középhőmérséklet 24 és 28 °C közötti. Egész évben magas a hőmérséklet és csak 5 °C a téli és nyári középhőmérséklet különbsége. Északabbra az alacsonyan fekvő területeken a nyár ugyan a párás, meleg, de az évi középhőmérséklet alacsonyabb (20-24 °C), mert télen hűvösebb van. A Mexikói-völgyben fekvő nagyvárosok tengerszint feletti magassága meghaladja a 2000 métert. Éghajlatuk egész évben mérsékelt (az éves középhőmérséklet 16-18 °C), éjjel egész évben erősen lehűl a levegő. Mexikó nagy részén, különösen északon, a száraz az éghajlat, szórványos a csapadék, míg délen a trópusi alföldeken meghaladja a 2000 mm-t az éves csapadékmennyiség.

Területének központi része a füves, 1000 – 2500 m magas Mexikói-fennsík vagy Mexikói-magasföld. Ennek északi fele 1500 m, déli része kb. 2300 m. magas. A magasföld déli részén található a Mexikói-medence a fővárossal. A magasföldet a Kordillerák vonulatai veszik körbe, melyek elérik a 3000 m-t. Nyugat felől a Nyugati-Sierra Madre, keletről a Keleti-Sierra Madre, délről a Vulkáni-kereszthegység. A több száz vulkáni kúp között ma is működő tűzhányók rejtenek veszélyt. A Vulkáni-kereszthegység dél felé a Déli-Sierra Madre hegységgel folytatódik. Még tovább délre a Közép-Amerikai Kordilerrákhoz tartozó Chiapas-hegység következik. Mexikó északkeleti részén, a Mexikói-öböl partján meleg éghajlatú mocsaras síkság húzódik, a Campeche-alföld. Ettől délre a Yucatán-félszigetre a mészkőtáblák és szintén a mocsarak jellemzőek. A Kaliforniai-félsziget átlagos magassága 1000–1500 m között alakul. Északi felén magashegységi gyűrődéssel keletkezett láncok fekszenek, melyeknek csúcsai elérik a 3000 m-t. Itt is vulkáni kúpok meredeznek az ég felé. A partvonal sziklás és meredek a nyugati részen, lagúnás és korallzátonyokkal tarkított a keleti felén. Működő tűzhányók a Popocatépetl (5452 m), az Iztaccihuatl (5286 m) és a Citlaltépetl (5700 m). Növényvilága: északon préri és élettelen homoksivatag, délen trópusi esőerdő jellemzi.

A Mexikói Egyesült Államok, röviden Mexikó (spanyolul Estados Unidos Mexicanos ( hallgat) vagy México ( hallgat)) természetföldrajzilag észak-amerikai, történelmi és kulturális alapon közép-amerikai ország, államformája képviseleti, demokratikus és szövetségi köztársaság. Északról az Egyesült Államok, délkeletről Guatemala és Belize, nyugatról a Csendes-óceán, keletről pedig a Mexikói-öböl és a Karib-tenger határolja. A Föld legnépesebb spanyol nyelvű országa, a legészakibb és legnyugatibb latin-amerikai állam. Címerében a fügekaktuszon ülő, csőrében kígyót tartó sasmadár az aztékok eredetmítoszára utal; korábbi jelképe az aztékkaktusz volt. Az ország neve a középkori spanyol íráskép alapján x-szel, azaz ’ksz’-szel ejtve terjedt el a nagyobb nemzetközi nyelvek közvetítésével, így a magyarban is ebben a formában honosodott meg. Fontos tudni azonban, hogy csupán egy megtévesztő írásmódról van szó, ezt a nevet ugyanis eredetileg soha nem ejtették x-szel. Az óspanyolban, illetve középspanyolban az x betű (jóllehet, a legtöbb szóban ugyancsak a latin x folytatása volt, bár időközben a kiejtése eltávolodott a latin hangzásétól) a magyar ’s’ hangot – IPA [ʃ] – jelölte. Amikor a spanyolok meghódították az Azték Birodalmat, az indián nevek lejegyzésére a latin írásukat használták, és az országot a Mexica – ejtsd: „mesika” – nevű azték törzsről México-nak nevezték el, eredetileg „mesiko” kiejtéssel. E hang a modern spanyolban ’ch’-ként (IPA [x]) folytatódott, amelyet konvencionálisan ma a j (illetve g is) jelöl, azonban – bár Spanyolországban a régebbi helyesírási norma szerint Méjico-t írtak és sokan még ma is azt követik – történelmi hagyományokból (és a mexikóiak tiszteletére) megtartották a név és származékai x-szel történő írásmódját; ezt a formát javasolja a Spanyol Királyi Akadémia (RAE) is.[1] Maga a mexica szó azték nyelven belüli eredete homályos, erről többféle elmélet is született.